Aziránt érdeklődnék, hogy van-e valamiféle etikai kódex amelyet az ingatlan közvetítéssel foglalkozó cégek követnek, illetve, hogy milyen magatartás várható el tőlük, és mit tehet az ember, ha nagyon nem elégedett a szolgáltatással, amit vásárolt tőlük?
Az esetem azzal kapcsolatos, hogy szép új lakásomat sikerült kiadnom egy szélhámos csalónak profi közvetítőn keresztül. Az Otthon Centrum budaörsi irodája közvetítette ki nekem az úriembert, aki végül 3,1 millió forintomba került. Az ingatlanos irodával szabályos szerződést kötöttünk, amelyben valóban nincs utalás arra, hogy garanciát vállalnának a kiközvetíttet ügyfélre (szerintem már ez is elég érdekes, azt jelenti lehet rosszul dolgozni, sőt nagyon rosszul is, nem probléma). Mindenesetre két napon belül, találtak 3 érdeklődőt, ebből egy maradt. Ajánlották, mondták, hogy szimpatikus stb. majd segédkeztek a szerződéskötés körül (csak logisztikát). Mindezért elkértek 420 000 Ft-tot, nem lehetett több az egész, mint 8-12 munkaóra, meg némi infrastruktúra használat.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a környék legnagyobb csalójával van dolgom, jeleztem nekik. Az alkalmazott, aki intézte az ügyeket sajnálkozott, de szerinte ő emberileg és szakmailag is jól járt el. Megrítam neki, hogy ha csak annyit megtett volna, hogy a bérlő nevét beírja a Google-ba, egy másodperc alatt kiderült volna, hogy valami nem stimmel az emberrel és akkor elkerülhette volna, hogy kiajánlja nekem (a név beírására a Google azonnal ezt jelzi: „Jelentsd a csalókat”; kis böngészéssel sok minden más is kiderül). Tehát ez lenne a szakmaiság csúcsa, pedig csak néhány másodperces munka kellett volna. Írtam az irodavezetőnek is de Ő nem méltatott válaszra. Aztán írtam egy központi e-mail címre, ahonnan tovább utaltak a minőségbiztosítóhoz. A minőségbiztosító közölte, hogy jogilag minden rendben van, pedig világosan fogalmaztam meg, hogy az általuk nyújtott szolgáltatás minőségével és erkölcsiségével van gondom. A félreértések elkerülése végett, részletesen leírtam a kifogásaimat, kérdéseimet és hogy szeretném, ha ezekben legalább némi állást foglalást kaphatnék a cégtől. Elpanaszoltam azt is az irodavezető szóba sem áll velem (szeretném hangsúlyozni, hogy minden kommunikáció mindenki részéről kultúrátlan zajlott, szóval nem volt rá oka, hogy mellőzőn). Ekkor egy találkozót ajánlottak fel (minőségbiztosító+irodavezető), amire sor is került. Itt elmondták, hogy a sikerdíjukat nem áll módjukban visszaadni (ez nem is szerepelt a kérdéseim között, bár azt gondolom az lenne a minimum, hogy nem tartják meg), hogy általában nem szokott ilyen problémájuk lenni ez egy ritka egyedi eset (nyilván arra gondoltak, hogy nem is kell semmin változtatniuk hiszen minden szép és jó), de ’javító’ intézkedésként fel tudják ajánlani, hogy majd újra kiadják a lakásomat gratis, ha egyszer majd üres lesz, illetve, ha jogi segítségre lenne szükségem akkor igénybe vehetem a vállalt jogászát. Mivel éppen ezen gondolkodtam, elfogadtam a jogi segítséget, de egyértelműen kikötöttem, hogy csak akkor ajánlják ezt fel nekem, ha komolyan is gondolják és a jogi segítség hatékony és célravezető tud lenni. Azt is egyértelműen elmondtam, hogy a nem hatékony jogi segítség csak hátráltatni fog és még bizonytalanabb helyzetbe hoz, akkor inkább én bíznék meg valakit, kerül amibe kerül. Nyugtattak, hogy a jogászuk hozzáértő, bár talán még szülési szabadságon van, de lesz megoldás. Végül összekötöttek egy férfi jogásszal (talán megbízott lehetett), de nem hiszem, hogy normálisan elmagyarázták neki a helyzetet. Egy jó darabig küszködtem vele, hogy valami használható ötletet adjon, vagy tegyen valamit az ügy rendezése érdekében (kitenni a csalót és jogi útra terelni az ügyet). Csak általános, banális válaszokat kaptam a kérdéseimre, olyanokat, amit magamtól is tudtam. Intézni semmit nem intézett. Közben mentek a hónapok és mind az anyagi, mind pedig az erkölcsi károm csak nőtt. Tehát bekövetkezett az amitől tartottam, és amire külön felhívtam az Otthon Centrum munkatársainak a figyelmét, hogy el akarom kerülni. Kiközvetítettek nekem egy csalót, aztán segítségnyújtás néven elintézték a hátráltatásomat (ez nyilván nem szándékosság volt, de egy újabb súlyos hiba). Az irodavezető megérezhette mindezt, mert felhívott, hogy érdeklődőn az ügyről. Ekkor elpanaszoltam neki, hogy rosszabb helyzetben vagyok, mint azelőtt, hogy ’segítséget’ kaptam volna tőlük. Nagy örömömre elmondta, hogy ismer egy alkalmas ügyvéded és azt tervezi, hogy megbízza az ügyemmel. Azután még néhányszor írt, hogy még nem sikerült elérnie az ügyvédet, de majd holnap vagy holnap után. Úgyhogy vártam. Aztán nem írt. De én vártam, és a hátráltatásom folytatódott. Aztán kerestem, de nem válaszolt. Aztán megint kerestem, és megint nem válaszolt. Azóta sem válaszolt. Hónapok teltek el. Létezhet az, hogy egy ilyen iroda vezetője, egyáltalán egy olyan nagynevű cég, mint az Otthon Centrum ilyen mértékben megvezeti és ignorálja az ügyfeleit? Mindeközben az Otthon Centrum egy szuper csodálatos, ügyfél központú cégnek mutatja be magát, ahova igencsak érdemes fordulni. Olcsók is, szakmailag is kiválóak, prosperálnak, az ügyfél csak jól járhat.
Egy későbbi alkalommal ismét írtam a központi címükre, hogy megkérdezzem, hogy ki az a felügyeleti hatóság/szerv ahová fordulhatnék, ha panaszom van. Válaszra sem méltattak….
Rendben van ez a történet így? Ki tudna abban segíteni, hogy ezt kideríthessem?